2008. szeptember 14., 16:00: Queens Park Rangers vs. Southampton 4-1 (1-0)

Még kettőezerhét szeptemberében arról szóltak egyes sporthírek, hogy a száguldó cirkusz két legendás alakja, Bernie Ecclestone és Flavio Briatore 14 millió fontért megvásárolja az angol másodosztályú labdarúgó-bajnokságban érdekelt Queens Park Rangers együttesét. Mely tranzakció nyomán a két milliárdos az 1882-ben gründolt QPR részvényeinek 62,3 százalékát veszi birtokba. A klub célkitűzése pedig mi más lehetne azóta is, mint a mesés Premier League...

Egy napsütötte vasárnap délutánon a Rangers és a "Szentek" közötti labdarúgó-mérkőzésre került sor a Loftus Roadon. Időm, mint a tenger: én megyek rá! Miután elzötykölődtem a White City nevű metrómegállóig, gyalog teszem meg a stadionhoz vezető utat. Többek között a BBC központi székháza mellett elhaladva. Sodródom a tömeggel. Lovasrendőr is van. Ugyan mi kellhet még.

A meccsre elinvitálok egy Londonban élő szerb ismerőst, de mivel épp közbejött neki valami, kénytelen vagyok kedves társasága nélkül megközelíteni az objektumot. 13.770 néző az approximatíve 19.000 férőhelyes stadionban. Nem rossz, de én ennél azért többet vártam. Odaevickélek a pénztárhoz, de a jegyvásárlás előtt még leszólít egy angol "kolléga". Elmagyarázza, egy barátja nem tudott kijönni a meccsre, és nem szeretné, ha kárba veszne az illető bérlete. És ezért nagylelkűen felajánlja, hogy 20 font helyett egy tizesért bevisz a stadionba. Ezt mire megértem, már bent is vagyunk. Ahogy beszélgetünk, kiderül, hogy Hungarian vagyok, melyre ő egyből rá is vágja Buzsáky Ákos nevét. "Yeah, he's a good player!" - mondotta. - És én persze nem ellenkeztem. (De amúgy az egykoron Rómában is megfordult Tommassira és a fiatal spanyolra, Parejóra is felhívja a figyelmemet.)

Az angol lapok egész héten azt találgatták, hogy sérülése ellenére vajon pályára fog-e lépni a találkozón, de az nem úgy van, mivel Ákos nem épült fel vasárnapig. A stadionban a bérletesek közé ülünk. David Yates: a székemre ez a név volt ráírva. Nos - ahogy időközben rájöttem -, ebben tán annyi lehet az érdekes, hogy egy ugyanezen nevű angol úr Harry Potter-féle filmek rendezéséről ismert... De már jönnek is ki a csapatok! Gulf Air, azaz a bahreini légitársaság neve virít a hazai mezeken. Ezt nyomatékosítandó, a mérkőzés előtt körbe is hordozzák az ország zászlaját. (Mármint Bahreinét.) Még ebben a bekezdésben megjegyzendő, hogy a QPR indulója eléggé dallamos: a kellemes napsütésben a lelátón heverészve bizony engedem, hogy lassan a fülembe is másszon.

Buzsáky Ákos. Vagyis Akos Buzsaky. Vagy Buzsacky, ahogy egy hazai programfüzetben, az AKUTR's-ban (el)írták. De nem gond, újdonsült ismerősöm nem győzi dicsérni honfitársunkat. Hiába, no. A mosogatói pozíciónál ő már nagyobb karriert futott be Angliában. Lévén, hogy a világ talán legerősebb futballéletét birtokló országban állja meg a helyét. Ámde ma sajnos nem látom játszani.

Buzsáky 2 gólja - a Colchester ellen

Maga a mérkőzés tetszik. Blackstock már az első percben megszerzi a Rangers vezető gólját! Majd a harmincadikban Lancashire-t kiállítja a bíró. Ekkor a körülöttem helyet foglalók nagy része feláll, és hangos off-ozásba kezd: miközben két kezével integet a pályáról lebandukoló vendégjátékosnak. Kérdem is a mellettem ülő, legfrissebb barátomat, hogy ez ugye a kiállításnak szól. Annak há'. Itt ez a helyi szokás. Azonban a 10 főre fogyatkozott Southampton az 53. minutumban kiegyenlít! Örül is ennek a pár száz kikötővárosi vendégszurkoló. A második félidőben felfedezek két kiaggatott magyar zászlót is a helyi "B-közép" soraiban! Többek közt az angol és a jamaikai mellett. Jó látni őket. Itt ezt szabad. Nem úgy mint Szlovákiában, ahol 2008. december elseje után már tilos a hazai sportrendezvényeken más állam zászlójával megjelenni (teszem azt, egy magyarral). Visszatérve a krónikához: a második halfban aztán kidomborodik a két csapat között meglévő (erő)különbség, mely 2 (azaz két) további hazai gólban is megmutatkozik. Majd itt a 91. perc: Agyemang jön, és bevágja a negyediket. Már mehetünk is haza.

A QPR mai játékát látva nem is olyan távoli cél ez a Premier League-ba való feljutás. A stadiontól elfelé gyalogolva még észreveszek egy útszéli kocsmát. A bejáratnál egy kisportolt egyén áll, és csak azt engedi be, aki felmutatja a hazai szektorokba szóló jegyét. Ügyes, nagyon ügyes... Jah, feketét (mármint helyi fekete lakost) nem láttam a lelátókon. De amúgy én ezen már meg sem lepődtem.

A futball hazájában ejtett zarándoklatom utolsó állomása az Upton Park volt. De erre majd egy későbbi időpontban fecsérelek pár szót.

Cs. G.

(http://www.magyarugar.com/qprotthon.html)