– Ki mondta meg a rossz hírt?
– Már az MRI-vizsgálatot végző szakember sem tűnt valami bizakodónak, s a csapat fizioterapeutája is felkészített, hogy ne számítsak túl sok jóra... – mondta csütörtökön Buzsáky Ákos. – De az ember már csak olyan, hogy amíg nem tájékoztatják a konkrétumokról, titkon bízik a legjobbakban. Ám amikor szerda este beléptem az orvoshoz az eredmények értékelése után, kiült az arcára, hogy nagyobb bajról van szó.

– Mi a pontos diagnózis?
– Lassan már orvosi szakkönyvet írhatnék, olyan mélységekig utánajártam és informálódtam a sérülésemről. Arról van szó, hogy a térd stabilizálásáért felelős keresztszalagok egyike vált le a térdkalácsról. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez a probléma általában más testi elváltozással is jár, mondják, a keresztszalag-szakadás sokszor porcleválást von maga után, sőt olykor mindegyik szalag elpattan, nekem viszont tisztán csak ennél az egynél sérült a tapadás.

– Mi volt az első reakciója, amikor felfogta, hogy műtét és hosszú kihagyás vár önre?
– Amikor az embert negatív hatás éri, sokszor önkéntelenül, kínjában mosolyogni kezd. Én is így tettem. Persze kavarogtak bennem az érzések, de az orvos szavai kicsit megnyugtattak: egyrészt megtudtam, ez olyan sérülés, amelyen a labdarúgók többsége átesik pályafutása során, másrészt pedig azzal biztatott, hogy a felépülésem után olyan erőállapotban leszek, mint még soha.

– Merthogy?
– Azt mondják, ha valaki becsületesen végigcsinálja a felépülés szakaszait, a rehabilitációs program végén kirobbanó erőben lesz. Emlékezhetünk, hogy annak idején Ronaldinho is hasonló sérülést szenvedett, és a kihagyása után kétszer akkora volt a combizma, mint korábban. De ez nem is meglepő, hiszen rám is megerőltető konditermi gyakorlatok várnak. Angliában a sérült játékosnak amúgy is sokkal keményebb, intenzívebb az edzésprogramja, mint az egészséges futballistáknak. Sajnos ezen a téren van tapasztalatom, mert a nyáron, a bokaműtétem után én is kínoztam magam rendesen: nem vicc, a labdarúgó reggel megérkezik az edzőközpontba, és késő délutánig ott készül. De a klub is mindent megtesz, hogy a lehető leggyorsabban visszatérhessen – persze érthető, hiszen ez a csapat érdeke is.

– A bokaműtétje után nemrég küzdötte vissza magát a pályára, újra bekerült a válogatott keretbe, most pedig ismét hosszú hónapokra kidőlt. Hogy viseli mindezt?
– El kell fogadnom. Nem adom fel. Egész életemben, a futballkarrierem során lépésről lépésre haladtam, mindig felállítottam magam elé célokat, amelyeket megpróbáltam elérni. Most váratlanul megtorpant a pályafutásom, de hiszek abban, lesz annyi erőm, kitartásom, hogy ez a súlyos sérülés sem gátol végleges célom elérésében, és valamelyik elitbajnokság élvonalában szerepelhetek majd.

(http://www.nemzetisport.hu/cikk.php?cikk=208558)