Hozni a kötelezőt. Ez az, ami talán a legnehezebb feladatot jelentette mindig is a magyar válogatott számára. De ezúttal nem lehetett mellébeszélni, a közvélemény egyértelműen győzelmet várt Máltán Erwin Koeman együttesétől.

A csapat pedig ezúttal nem roppant meg a teher alatt, és ha nem is látványos játékkal, de 1–0-s győzelmet aratott. Ezúttal is Torghelle Sándor volt a hős, az egyetlen találat szerzője.

Legyünk őszinték! Nem kezdett jól a magyar csapat a szervezetten és lendületesen futballozó máltaiak ellen. A mieink legtöbbször csak szabálytalanul tudták megállítani az ellenfelet, akiken azért látszódott: nem éppen labdazsonglőrök, nagy helyzeteket nem is tudtak kialakítani. Igaz mi sem.

Mi ellenben tudtunk valamit, ami csak a legnagyobb csapatok sajátossága: egyetlen helyzetből megszerezni a vezetést.

Az első félidő tényleg egyetlen magyar lehetősége viszont egy gyönyörű kombinációt, és ami még fontosabb: gólt eredményezett.

A 23. percben Juhász Roland nem középen a kapu előtt, hanem a tizenhatos bal oldalánál helyezkedett Huszti Szabolcs bal oldali szögleténél. Védőnk az érkező labdát pontosan fejelte a kapu előterében helyezkedő Torghelle Sándor fejére, aki az albánok ellen szerzett gólja után ezúttal is fejesből volt eredményes.

Namármost, sok minden más nem történt az első félidőben, leszámítva azt, hogy három játékosunk is besárgult.

A második félidőben sem szántották fel a pályát a játékosok. A mieink nem sokat kockáztattak, a máltaiak pedig nem tudták akaratukat ránk erőltetni.

Lassan csordogált a mérkőzés a vége felé, amikor Huszti még egy remek labdaátvétellel csepegtetett némi látványt a mérkőzésbe, az ezután leadott lövés már nem volt ennyire sikeres.

Küzdöttek a csapatok a folytatásban, ám igazán említésre méltó esemény nem történt. Csak annyi, hogy hoztuk a kötelezőt, és ez nagyon sokat ér(het).

(www.nso.hu)