-Norwichban nyolc percre állt be…
– Bocsánat, a hosszabbítással együtt tízre!

– Rendben, akkor tíz percre. Élvezte?
– Egyszerű lenne rávágni, hogy igen, de ennél többről van szó. Jó volt átélni a meccshangulatot. Azt, hogy ismét éles mérkőzésre készülök, hogy bemegyek az öltözőbe, és az sem számított, hogy a kispadon kaptam helyet, ez így van rendjén. Az a tíz perc is élmény volt, hiszen újra a pályán lehettem, de a bőrömön éreztem, hogy nagyon messze vagyok a fél évvel ezelőtti erőállapotomtól.

– A bokája rendben van?
– Tökéletesen, sikerült jól megerősíteni a szalagokat. A gond a fizikai állapotommal van, amely jobb, mint két-három hete volt, de még időbe telik, mire utolérem magam.

– Nagy hátrányba került ezzel a sérüléssel?
– Talán furcsa, de azt gondolom, szerencsém volt. Márciusban dőltem ki a sorból, és a gyógyulásom idejére esett a nyári szünet is, tehát mindöszsze két és fél hónapot töltöttem el futball és edzés nélkül, a bajnokságban pedig már a hatodik találkozón pályára léphettem. Rengeteg meccs van még hátra, csupán a lemaradásomat kell ledolgoznom.

– Csakhogy közben új edző érkezett a csapathoz. Korábban állandósította a helyét, de most ismét bizonyítania kell, történetesen Iain Dowie-nak, és ez nem lehet könnyű.
– Valóban, viszont nagyszerű kihívás! Bizonyítom is, hogy alapembere vagyok az együttesnek, és ez a kényszer az előnyömre válhat, hiszen egyetlen pillanatot sem mulaszthatok el, amikor tanulhatok, fejlődhetek. Muszáj másodpercnyi kihagyás nélkül összpontosítanom, és ettől csak jobb futballista lehetek.

(www.nso.hu)