Jakab Kata számára tényleg kerek a világ: életének középpontja immár több mint nyolc éve egy focilabda. Ezzel kel, ezzel fekszik, ezzel álmodik. És ő mer nagyot álmodni: feltett szándéka, hogy nemzetközi karriert fut be, és elismerést szerez Magyarországon a női labdarúgásnak. Ideje van minderre: még nincs tizenöt éves.

Kata számára nincs egyszerűbb kérdés a világon, mint a "Mi leszel, ha nagy leszel?". Azzal is pontosan tisztában van, hogy céljáért milyen sokat kell dolgoznia:

- A profi focistának tudnia kell küzdeni. Fontos, hogy bízzon magában, hiszen az mindenhez kell. Szükséges bizonyos fokú önmenedzselés is. De talán a legfontosabb, hogy tisztában legyen vele: a foci játék és munka is egyben, de szigorúan játéknak kell tekinteni. Úgy jó, és úgy megy csak, ha arra gondolunk, hogy élvezet.

Neki pedig nemcsak komoly játék a foci, hanem családi sport is:

- Nálunk hagyomány a futball: négy testvérem van, s ebből három fiú. Idősebbek nálam, s mikor kicsi voltam, velük kezdtem focizni, mert úgy jött ki a csapat. Igazi családi esemény a meccsnézés a tévében - mosolyog Kata, akiről úgy tartja a családi legendárium, hogy kiskorában sokszor még esti mese helyett is meccset nézett.

Hivatalosan hétévesen került kapcsolatba a sporttal: 2000 óta a Buzsáky Akadémia Grund 1986 FC játékosa, először edzett és játszott együtt lányként nála két-három évvel idősebb fiúkkal.

- Ez nekem így nagyon jó - mondja Kata, aki cseppet sem tart a férfiuralomtól. - Fiúk között jobban tudok fejlődni: köztük erősebben kell hajtanom, jobban meg kell felelnem, és sokkal nagyobb a motiváció. Jobban is érzem magam velük, hiszen fiúk között nőttem fel.

Kata amúgy sem szereti az egyszerűbb feladatokat, számára a kihívás egy külön sport:

- Eddig több poszton is játszottam. Voltam például középhátvéd meg irányító középpályás is. Utóbbi tetszett eddig a legjobban: ott szervezni kell, nemcsak megszerezni a labdát, hanem összefogni a csapatot. Ilyenkor én lehetek a csapat agya. Ezen a poszton nagyon kell vigyázni, a hangulat és a játszma végeredménye is nagymértékben attól függ, én hogyan viselkedem. Ha eltúlzom és parancsolgatok, akkor eldurvulhatnak a dolgok.

 növésben lévő futballfenomén számos csapatban elért kupagyőzelmet és rengeteg egyéni díjat tudhat magáénak. Nyerte el már fiútornán a legjobb mezőnyjátékos címet, s tizenkét évesen egy nemzetközi ausztriai tesztfelmérésen az összes részt vevő lány között első helyen végzett a korosztályában, a korosztályos fiúk közül pedig csak egyetlen román játékos tudta megelőzni. Jóval idősebbek közé is hívják játszani: a PMFC felnőtt csapatában nemegyszer volt kölcsönjátékos, úgy, hogy végig a pályán maradt. Igen nagy iránta a nemzetközi érdeklődés is: külföldi teszthonlapokon rendszeresen kiemelik a teljesítményét, többször játszott vendégként egy svéd női csapatban, több országban is volt próbajátékon, érdeklődik iránta az amerikai FC Indiana, a svéd Umea, s kapott meghívást a potsdami Női Futball Akadémiától is.

Kata egyelőre még nem döntött arról, hova szerződik külföldre, előbb szeretné befejezni az általános iskolát, s egyébként is, egy kicsit még azért maradna itthon:

- Nehéz lesz külföldön, már a vendégszerepléseknél is mindig honvágyam van. Fontos a jó hátország, nehéz lesz mindent itthagyni. Könnyebb lenne, ha nálunk is népszerű lenne a női foci. Nem tudom, miért alakult így, talán nem vagyunk elfogadóak, félünk az új dolgoktól. Pedig ez csapatjáték, éppen ezért szeretem, s a lányok is lehetnek olyan ügyesek, mint a fiúk.

Kata ugyan a női labdarúgás élharcosa, s tudatosan készül a világhírnévre, mindemellett gyerek - tiszta erőből. Csibészesen-büszkén vallja be, hogy sokszor a kötelező olvasmány helyett inkább a Zidane életéről írt könyvet bújja, s annak is megvan a sokatmondó magyarázata, hogy miért nem szereti a teremmérkőzéseket:

- Sokkal jobb, ha nagy terület van, ott jobban lehet szervezni, és pluszenergiát ad, ha érzem a természetet. Amikor kint játszunk, mindegy, hány ezer néző figyel, nem izgulok annyira: ahogy pályára lépek, kikapcsolok, csak a földet érzem magam alatt, csak a labdát látom. Főleg esőben szeretek kint játszani: nagyon jó nyakig sárosnak lenni, és mindenem összekoszolni.

Példaképe Marta, a brazil női focista mellett Kaká. Nem véletlenül: mindketten 22-én születtek, s Kata kistestvére sem tudta kimondani testvére nevét, így ő is Kaká lett otthon.

A nagy előd neve persze kötelez, Katából még bárki és bármi lehet, mindez csak tőle függ. Egy biztos: nála a labda.