Gera nem tud napirendre térni a válogatottbeli hiányzását követő történéseken és a szövetség részéről őt ért támadásokon.

Gera Zoltán legfrissebb blogbejegyzésében ezúttal nem aktuális témát boncolgat, hanem a Magyarország-Szlovénia válogatott mérkőzés utózöngéire tér vissza. Mint ismeretes, az 1-0-ra elveszített találkozó után előbb Kovács Péter, az Újpest tulajdonosa, és egyben az MLSZ elnökségi tagja jelentette ki, meg kéne büntetni a nemzeti tizenegy kapitányát, amiért nem jött haza az összecsapásra, majd Kisteleki István mondta el a Napkelte egyik adásában, szerinte is a West Brom légiósának kellett volna kivezetni a csapatot Zalaegerszegen. Gera blogjában ezekre a támadásokra reagál.

"Telik az idő, de nem tudok napirendre térni a válogatottbeli hiányzásomat követő történéseken. Sokakkal beszéltem, sokat gondolkoztam, azon, hogy érdemes-e szóba hoznom az egészet, de aztán arra jutottam, hogy mindenképpen jobb, ha elmondom a véleményemet. Rosszul esett néhány dolog, és úgy érzem, hogy páran nem álltak olyan korrekten a történtekhez, mint ahogy az elvárható lett volna.

Nem hagy nyugodni a dolog, és amikor eljutnak hozzám még mindig újságcikkek, ahol megkérdőjelezik a hozzáállásomat, a válogatottal kapcsolatos őszinteségemet, akkor azt hiszem nem szabad hallgatnom, és el kell mondjam, ami bennem van. Nem csak magam miatt, hanem, mint csapatkapitány, a társaim miatt is.

Amikor megszületett a kislányom, felhívott a szövetségi kapitány, és beszélgettünk a szlovének elleni meccsről. Mondtam neki, hogy mivel barátságos találkozó lesz, ha nem bánja, akkor nem mennék haza, mivel nem akarom négy napig egyedül hagyni a feleségemet a pár napos babával. Nem kellett sokáig magyaráznom a helyzetet, Várhidi Péter megértette, és elfogadta a kérésemet, sőt jelezte, hogy számított is arra, hogy ez felmerül majd. Azt gondoltam, ezzel le is rendeződött az ügy, és nagyon meglepődtem, amikor a meccs után hirtelen téma lett a hiányzásom, egyre többen nyilvánítottak véleményt, és egyre több helyről hallottam azt, hogy nekem otthon lett volna a helyem. Szerintem ez fel sem merült volna, ha nincsenek sérülések, és mondjuk Hajnal és Halmosi haza tud menni, vagy Buzsáky Ákos végig tud játszani. Akkor sem merült volna fel, ha legalább döntetlent játszunk, vagy nyerünk a szlovének ellen. A sok hiányzó, és a vereség után viszont téma lettem én is, és a sérültek is.

Nem esett jól, és egyáltalán nem tartom korrektnek, hogy a szövetség elnökségének tagjai az újságban megtámadtak, és azt sem, hogy az MLSZ elnöke, napokkal a meccs után úgy foglal állást, hogy otthon lett volna a helyem. Nem értem, hogy erre miért volt szükség. Ha ez volt a véleménye az elnök úrnak, akkor miért nem hívott fel a meccs előtt, amikor már világos volt, hogy nem jövök? Miért nem szól előre? Miért csak a vereség után, és miért a televízióban? Szerintem a válogatott csapatkapitányaként annyit megérdemeltem volna, hogyha valakinek gondja van, akkor azt velem közli. Egyébként itt Angliában a munkaadóim, akik eltartanak, egészen másként vélekedtek. A baba megszületése előtti hetekben többször beszélt velem az edzőm, mindig jelezte, hogy első a család, és ne foglalkozzak semmivel, szóljak, ha bármi gondom van. Megengedte, hogy az idegenbeli meccsekre saját autóval menjek, és jöjjek, és a kicsi születése után is rám bízta, mikor megyek edzeni, és tudok-e, akarok-e játszani? Pedig tőlük kapom a pénzt, és a feljutásért játszunk, de mégis ez volt a hozzáállás. Otthon pedig egy barátságos meccsről volt szó, aminek semmi tétje nem volt, ahol - és ez természetesen nem zavar - ingyen lépünk pályára mindannyian. És igen, itt nyugodtan beszélhetünk a pénzről is. Azt hiszem soha, senki nem mondhatja, hogy ne tettem volna meg a válogatottért mindent. Volt, hogy sérülten, sántikálva játszottam, és szereztem gólt, volt olyan, hogy az orvosi tanácsok, és a klubom akarata ellenére is hazajöttem, és játszottam. Ma már tudom, hogy rosszul döntöttem, és meg is bántam azokat a döntéseimet. Ha valaki nincs tökéletes állapotban, akkor nem szabad játszani. Első az egészség, és mindenkinek csak egy karrierje, egy élete van. A kézműtétem után az orvosi javaslat ellenére játszottam, és jól leégettem magam a válogatottban, mert nem voltam formában. Máskor is történt ilyesmi, és nem jöttem jól ki belőle. Otthon meg most az a téma, hogy Hajnal Tamás, meg Dzsudzsák Balázs milyen gyorsan meggyógyult. Rajtuk élcelődnek, ők vannak a címlapon, velem együtt, és odaírták, hogy egészségünkre. Nem értem, miért nem Buzsáky Ákos a téma? Ákos sérülten is vállalta a játékot Szlovénia ellen, és a szünetben le is kellett cserélni. Azóta sérült, nem tud játszani. Egy barátságos válogatott meccs miatt kockáztatta az egészségét, és jelenleg nem tud a csapata rendelkezésére állni, személyes karrierjét is érinti a dolog. Ezt már senki nem veszi észre. Azt hiszem az ő esete kapcsán is felemelhetné a szavát mindenki, de legalább azok, akik olyan lelkesen kritizálták Hajnal Tamást, Dzsudzsák Balázst, vagy engem.

Ennyi, ami kikívánkozott belőlem, és úgy érzem akkor is el kellett mondanom ezeket a gondolatokat, ha esetleg valakiknek nem tetszik. Mi játékosunk is megérdemlünk annyit, hogy felnőtt emberekként kezeljenek minket, és adják meg nekünk legalább azt a türelmet és megértést, amit külföldön is megkapunk."

(www.sportforum.hu)