Volt magyar és portugál kupagyőztes, a Portóval bajnok is, igazából mégis Angliában futott be. Buzsáky Ákos, a technikás, átlagon felüli rúgótechnikával és játékintelligenciával rendelkező középpályás a Championshipben előbb a Plymouth Argyle együttesében bizonyította képességeit közel száz meccsen, majd a Queens Park Rangers vette kölcsönbe. A patináns londoni klubban aztán öt mérkőzésen olyan jó benyomást tett a vezérekre, hogy napokon belül átírták a kontraktust, négy és fél éves szerződést kötöttek a 9-szeres magyar válogatott labdarúgóval. Buzsáky Ákos örömmel nyilatkozott a SZTÁR Sportnak, s mint kiderült, élete nagy célja, hogy édesapjával közösen utánpótlásparadicsomot alakítson ki a XVII. Kerületi Grund FC-ben, a pályát ehhez már meg is vásárolta a fiatal futballista.

A közönséget, a csapatot és a célokat illetően mennyiben más a QPR, mint a Plymouth?

Buzsáky Ákos: A publikum Angliában mindenütt fanatikus, ez ügyben nincs különbség a két klub között, persze a QPR azért világviszonylatban ismertebb, nagyobb táborral rendelkezik. Mostani csapatom esélyesebb a feljutásra, mert erősebb a kerete és anyagilag is stabilabb a helyzete. Sosem felejtem el a Plymouth-ban töltött éveket, ráadásul honfitársaimmal, Halmosi Petivel és Tímár Krisztiánnal együtt is játszhattam, ám hosszútávon nincs meg a lehetősége a Premier League-be jutásra. Nem csupán pénzügyi okok miatt, hanem például az edzőközpont hiánya is hozzájárul ehhez, no meg a rengeteg utazás, repülő híján ugyanis rendszeresen négy-öt órát ült buszon a társaság. Ehhez képest a QPR-nél maga a paradicsom várt rám, ráadásul itt az edző, Luigi De Canio annyira bízik bennem, hogy azon már én is elcsodálkoztam.

Ezt, hogy érted?

Ákos: Úgy, hogy a Coventry ellen kevés híján lesétáltam a pályáról, annyira nem ment a játék, a menedzser azonban hallani sem akart a cseréről, nem sokkal később aztán rúgtam egy hatalmas gólt. Hihetetlenül feldob ez a bizalom és a szakma elismerés.

A két gazdag tulajdonossal, Flavio Briatoréval és Bernie Ecclestone-nal találkoztál?

Ákos: Flavióval igen, Naomi Campbellel sajnos még nem, de állítólag már ő is volt a Loftus Road-on, QPR meccsen. Briatore szenzációs fazon, imádja a futballt és a QPR fontosabb neki, mint a Forma-1 világa. Ecclestone inkább a háttérből irányít, és utalja a hatalmas összegeket a klub számlájára. A világ legdrágább városában mindketten óriási pénzt és energiát áldoznak a csapatra, szerintük ugyanis a futball nagyobb üzlet, mint az autóverseny. Az biztos, amihez eddig hozzányúltak, az bejött nekik. Remélem, velünk is így lesz, s ha Londonban a Tottenham vagy a West Ham szintjére eljutunk, az nagy örömet és sikert jelentene számunkra.

Mi járt a fejedben a Chelsea elleni kupameccsen, ami egy szerencsétlen öngóllal veszítettetek el?

Ákos: Nekem erőfelmérő volt, kíváncsi voltam, mekkora a különbség az addig csak tévében látott sztárok és köztem. Sajnos, a szünet után nem sokkal megsérültem, nem is játszottam csúcsformában, mégis megerősítette az önbizalmamat, hogy nem akkora a különbség a klasszisok és a magyar játékosok között, mint amit feltételezünk. Legnagyobb ellenfelünk továbbra is a kishitűség.

Mennyire szoktad már meg a brit életformát?

Ákos: Két év alatt sikerült alkalmazkodnom, ám igazán sohasem tudnám megszokni ezt az életstílust. Eleinte megrökönyödtem, egy új kultúra, egy más világ fogadott. Angliában nem olyan családcentrikusak az emberek, mint Magyarországon. Gyakran anya a lányával jár bulizni a bárokba, nem ritkán 18 és 20 éves korukban szülnek, miközben apa sehol, s egyedül nevelik fel a gyereket. Sok ilyen esetről tudok, ami ellentmond a britek legendás konzervatizmusának.

Milyen kocsival közlekedsz Londonban és milyen a lakásod?

Ákos: Jelenleg még dzsippel járok, de hamarosan lecserélem egy Audira, vagy Mercedesre, mert az takarékosabb. Lakást Nyugat-Londonban – ahol a stadionunk is található – bérelek magamnak, itt ugyanis méregdrágák a négyzetméterárak.

Korábbi MTK-s edződdel, aki jelenleg a Chelsea pályaedzőjeként ténykedő holland Henk ten Cate-val összefutottál a Stamford Bridge-en, a kupameccsen?

Ákos: Jó tíz percet beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk, s abban maradtunk, a közeljövőben találkozunk Londonban. Kedvelem Henket, sokat köszönhetek neki, hiszen fiatalon is bízott bennem az MTK-nál, utána sikerült a Portóhoz szerződnöm.

Ahol José Mourinho lett az edződ. Rá miként emlékszel?

Ákos: Zseniális szakember, a világ egyik legjobb edzője. Nagyon ért a futballhoz és a játékosok nyelvén. Ő nem szereti a világsztárokat, annál inkább az ambíciózus játékosokat. Abramovics viszont leginkább klasszisokat akart igazolni, José ugyanakkor csapatban, közösségben, stratégiában gondolkodott. Így vált sztárrá az irányítása alatt Portóban Deco, Maniche, Costinha és mások. Engem is kedvelt, megkaptam tőle a lehetőséget is – az egyetlen, amit a pályafutásom alatt másképp csinálnék, hogy nem mennék el újra kölcsönbe az Académicába. Szerencsére jókor jött a Plymouth megkeresése, ahol ismét formába lendültem.

Legfőbb célod a jövőben?

Ákos: A válogatottal jó lenne nagyot villantani, akárcsak a QPR-rel. De az életem fontos részét jelenti az édesapám által vezetett Grund FC is, ahol felnőttem, ahol elkezdtem futballozni. Tavaly Rákoshegyen megvettem az egykori Magyar Aszfalt pályát, ami így már a klubunk tulajdona. Apuval összedolgozunk, ő a szakmai munkát irányítja, én a kapcsolataimmal segítek. Szeretném, ha minél több tehetséges srácot vihetnénk Angliába, amire már akadt is példa Plymouth-ban. Nagy vágyam, hogy utánpótlás paradicsomot alakítsunk ki szűkebb pátriámban.

Szüleid meglátogattak már Londonban?

Ákos: Nem is olyan régen kijöttek három hétre, különben nem tudtunk volna együtt karácsonyozni, Angliában ugyanis ilyenkor köztudottan nagyüzem van a bajnokságban. Apu nem panaszkodhatott unalomra, öt meccsemet, a Colchester, a Plymouth, a Watford, a Leicester, és a Chelsea ellenit élőben látta. Persze azért a brit futball varázsa mellett a legtöbbet mégis a mi kis Grundunkról beszélgettünk. Az a mi életművünk.

(Sztár Sport)