Tudjuk, persze, hogy felforgatott összeállításban léptek pályára a lengyelek, tudjuk, hogy ez csak egy barátságos mérkőzés volt, de akkor is: húsz év után először győztünk a lengyel válogatott ellen.
Az meg már csak hab a tortán, hogy teljesen megérdemelten. Az első félidőben inkább a lengyelek támadtak, de remekül zárt az utóbbi időben egyébként is rendkívül magabiztos védelem. Néhány messzire elszálló távoli lövésen kívül sok veszélyt nem jelentett a hazai csapat, de ekkor még a magyar kontrákból is hiányzott a pontosság.
A szünetben Priskin Tamás és Halmosi Péter is pályára lépett, ez pedig remek húzásnak bizonyult, a lengyel védelem ugyanis nem igazán tudott mit kezdeni velük. Az ő élénkségüknek köszönhetően Hajnal Tamás és Gera Zoltán is "feléledt", és egyre komolyabb problémák elé állítottuk az olykor nehézkesnek tűnő hazai bekksort. Hajnal remek, kapufán csattanó lövése figyelmeztető kellett volna, hogy legyen a lengyelek számára, de nem úgy tűnt, hogy megszívlelték: nem sokkal később Jop hibáját követően büntetőhöz jutottunk (hát igen, ezúttal megadta a bíró, eszébe sem jutott kiállítani Priskint színészkedésért...), amelyet Hajnal irigylésre méltó magabiztossággal értékesített.
No persze, a magyar válogatott mérkőzéseinek nézői tudják, hogy a mieink látványosan össze tudnak omlani még ilyen remek helyzetben is... Nos, ezúttal erről szó sem volt. Kosowski ballábas löketei ugyan okoztak némi problémát, de az utolsó 10 percben is a magyar csapat állt közelebb a gólszerzéshez, és végül teljesen megérdemelt győzelmet aratott.

(www.nb1.hu)