Más kérdés, hogy a norvégok fizikai és képzettségbeli fölénye így is nyilvánvaló volt. A mieink bátran futballoztak az első játékrészben, de a nagyobb lehetőségek a széleket és a pontrúgásokat remekül kihasználó norvég válogatott előtt adódtak, és egy pontrúgást követően Iversen révén meg is szerezték a vezetést. John Carew már ekkor is tarthatatlannak bizonyult, mégis: döntetlennel vonulhatott volna az öltözőbe a két csapat, ha Priskin Tamás a lefújás előtt kihasználja az adódó helyzetet. Nem tette, miként Hajnal Tamás és Tőzsér Dániel sem a második játékrész elején, és ezért nagy árat fizetett a csapat. Az 58. és a 60. percben is tragikus védelmi hibákból kaptunk gólt, ezzel elszálltak a remények. A hátralévő időben a hazai közönség tapsolt, a norvégok igyekeztek kiszolgálni őket, a mieink pedig becsületettel, de eredménytelenül küzdöttek. A hajrában Carew ismét betalált, bizonyítva, hogy egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni vele, a nézők pedig sportszerűen megtapsolták Gera ollózását. A norvégok ezzel életben tartották reményeiket, mi pedig kapaszkodhatunk abba, hogy még a négy kapott gól ellenére is jobban futballozott a csapat, mint a görögök ellen.
Igaz, annál nem is volt nehezebb...

(www.nb1.hu)